Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Hajdú Sára :Angyal
  2024-04-16 10:11:14, kedd
 
 




Hajdú Sára :Angyal


"Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.
.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.
.
Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.
.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.
.
De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
.
Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!"
 
 
0 komment , kategória:  A magány  
Nem várok el, nem vágyom
  2024-01-26 12:37:43, péntek
 
 



Nem várok el, nem vágyom
Nem kérek megértést, nem kérek kegyelmet, se együttérzést, se szerelmet, se jó szót, se barátot, se tenyerén hordó világot. Igazam már rég nem kell, hogy legyen, sors velem csodát nem kell már tegyen. Nem vágyom vagyonra, fényes palotára, ünneplő tömegre, csinnadrattára. Mit bánom, ki mint él, merre jár e föld kerekén. Semmi mást, csak csöndet, kis csöndet kérek én.

Bhsanya


Épits fel egy életet.
Hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon.
Aztán építs fel egy újat.
Csináld egészen addig, amíg eljutsz oda, ahová mindig is vágytál.
Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy.
Csakhogy ehhez nagyon sok világot kell fel- építened.
Falakat húzni, téglát pakolni. Kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni... Erről szól az út, meg arról, hogy
mindig tudd, hogy a régi életedből
mit érdemes magaddal vinni.
 
 
0 komment , kategória:  A magány  
Félreértjük a magányt.
  2024-01-03 09:53:35, szerda
 
 




Félreértjük a magányt.


"Félreértjük a magányt. Pedig csak Isten akar váltani velünk néhány szót négyszemközt."

A csend adja meg a szavak tartalmát. " Egy széltől felborzolt tó nem tudja az eget visszatükrözni."
/Watchman Nee/

Jézus azt mondja: "Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." Mt 6:6
A belő szoba ajtaját nem azért kell bezárni, hogy a másik embert zárjuk ki onnan, hanem "én"-ünk szerepjátszásának lármájától akar bennünket megszabadítani. A magányban tudunk Vele igazán őszinték lenni, amikor nem másokra figyelünk, mert tudjuk, hogy Ő nem érti félre a szavainkat ,Jézus is gyakran kereste a magányt, a csendet. Arra szükségünk van - mindannyiunknak.
Az imádság a csend beszéde, ahol meghallhatom az ő szelíd csendes hangját, nem nyomja el más zaj.
 
 
0 komment , kategória:  A magány  
Tarr Bence László : Áldott Magány
  2024-01-03 09:34:42, szerda
 
  Tarr Bence László : Áldott Magány


Sok ember közt vagy a leginkább egyedül."

Alaktalan emberi tömeg hömpölyög és hullámzik a színpad előtt. Ide-oda sodor a névtelen kollektíva öntudatlan akarata, hol a földbe tapos, hol az égbe emel, egyszerre érzem a félelem hideg markát a torkomon, és a kényszerű önátadásból fakadó furcsa eufóriát. Szó szerinti maga-tehetetlen állapot ez. Az örvénylő embertömeg egyetlen biomasszává olvadva, kész körülölelni és magába zárni, mint a gyantába ragadt bogarat a kővé dermedt borostyán. Ahogy egyre kijjebb sodor az egymásnak ütődő, botladozó, vergődő emberi testek árja, lassan elcsitul bennem a páni halálfélelem. Ahogy a kevésbé sűrű vizekbe érek, egyszerre szakad rám az egyedüllét nyomasztó érzése: itt nincs senki - csak öntudatukat vesztett alvó lelkek árnyai táncolnak akaratlan, valamiféle bizarr középkort idéző haláltáncban. Egyedül én vagyok ébren.

Az emberi világ fekete-lyuka

Bárkinek, aki volt már többezres tömegben, ismerős lehet a fenti kép. Amikor az emberek egyedszáma egy meghatározott térbeli ponton belül meghalad egy számot, létrejön egy valódi értelemben vett kritikus tömeg, amely az asztrofizika fogalmai szerint 'berobban', és miután önmaga mérhetetlen súlyánál fogva már képtelen kifelé a térben szétáradni, ezért befelé, önmagába hullik, hogy létrehozza a téridő világának legfurcsább jelenségét, a 'fekete lyukat'. Az emberi világ fekete lyuka, pedig nem más, mint az egyedül-lét érzete. Amikor az ember hirtelen leválasztódik, elhatárolódik az együtt-lét alapvető emberi létállapotától. Pedig ez az együtt-élő lét-érzés, görög szóval a szimbiózis, az ember alapvető hangoltsága.

Gondoljunk csak bele: minden ember egy másik ember testében fejlődik ki, ott keletkezik, formálódik, ott anyagiasul, ott testesül meg. Egyetlen vérkörön, egyetlen bioenergetikai rendszeren él, édesanyjával. És ahogy azt a magyar nyelv sugallja, ez egy 'édes' érzés. A lehető legjobb. Ezért traumatikus az ettől való elszakadás, a születés, amelyben először éli meg az egyén, milyen elszakítottnak - szó szerint leválasztottnak, azaz milyen egyedül lenni ebben a világban.

Ez az elszakítottság-érzés persze elsősorban metafizikai. A születés, egyben záloga és kulcsa is az emberi létnek, amely az élet világába zárja öntudatunk. A megszületést követően, mindenki saját élete rabjává válik, hogy saját életeseményei, történései fátylán át gondolkodjon önmagáról. A megannyi tört-én-és, apró mozaik darabka, pedig előbb utóbb kirajzol valamilyen képet, amellyel mindnyájan hajlamosak vagyunk magunkat tévesen azonosítani. És ahogy az egyes események, hasonlóképen egy kirakós darabjaihoz, lassan megtalálják a maguk rendjét, és helyét, kialakul bennünk egy én-kép, amely átveszi a helyet valódi Önmagunk felett.

Magány

Egyedül-lét és magány

Amikor legtöbben magunkra nézünk, nem látunk mást, csak ezt az esemény-gyűjteményt, ezt a puszta történetiségből felépített énképet. Amikor pedig ennek tükrébe nézünk, érezzük, hogy ez mennyire jelentéktelen, mennyire halovány és fakó, mennyire kietlen és sivár. És ilyenkor hirtelen megrohan bennünket a menthetetlen és kétségbe-esett egyedül-lét érzete. Az az érzés, hogy ezt a ki- és átélt, örömökkel és bánatokkal sűrűn teleszőtt, megszenvedett, saját és privát életet senki de senki nem érti, és nem is értheti, mert ez szükségszerűen egyedi és megismételhetetlen. Nincs senki akivel megosztható lenne, mert az egyéni élet tört-én-ései, egyedül az én életem darabkái maradhatnak, melyek súlyát és értelmét, egyedül én ismerhetem. Az ilyen, a saját életbe temetkezés bánatát, sok egzisztencialista író és filozófus nagyon tévesen a magánnyal azonosítja. Pedig a magány nem ez. Ez csupán az élet álmába feledkezett ember pillanatnyi eszmélése, visszaemlékezése arra, hogy alapvetően a lét-felejtés elszigetelt állapotában létezik. Ez a hangoltság, az egyedül-lét érzése, emlékezteti arra, hogy szükségszerűen kell lennie egy ennél sokkal teljesebb, édesebb állapotnak, ahol nincs elszigeteltség, de van együtt-lét. Az egyedül-létre való rádöbbenés indítja el a megannyi embert a keresés útján, hogy Önmagára, és ezen keresztül másokra leljen.

Az út Önmagunk felé, a magány útján át vezet. A magány, ahogy a magyar szó a legtökéletesebben jelzi, magvas állapot. Vagy csíra-állapot. Nem öncélú visszahúzódás, elszigetelődés a világ dolgaitól, hanem áldott rejtekezés, titkos hermetizálódás, bebábozódás. A történések, események hullámtengerén túl, az élet horizontjának mélyén ott szunnyad és várakozik bennünk türelmesen valódi Önmagunk. Nem kérkedik, nem hangoskodik, egyszerűen rejtezik a mélyen, és várja, hogy a rávetülő napfény hívogató ereje végre a felszínre csalogassa. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, szemünk sugarát befelé kell fordítani. És a befelé fordulás, a bensőnkre való fókuszálás lehetősége, eszköze a magányosság. A magányos ember pedig nincs egyedül, mert teljesen együtt van Önmagával. Ebben az állapotban nem szenved hiányt, mert önmaga alapjának nem az örökkön változó és múló énképet teszi, hanem a mélyebben rejtező lényeget, amelyet az áldott magány állapota fed fel neki. A magányban az ember, végre leteheti külső burkát, ál-arcát, személy-iségét, hogy teljes figyelmével azonosulhasson azzal, ami minden forma feletti, változatlan és lényeges. Amit nem érint történések, életek, sorsok vihara. Ami maga a mérhetetlen óceán, maga a víz, amely mindegy milyen hullám formáját ölti magára, amely mindegy hány darabra törik a partok szikláin, ettől egy és oszthatatlan marad. Ha az élet vihara elcsitul, újra kisimul a lét tiszta víztükre.

A bölcs és a balga

Csak a balga gondol bánattal a magányra. Az esztelen, aki azt hiszi, hogy a sokaság és a tömeg jelenléte oldja az egyedül-létet. Pedig a tömeg távolít el leginkább Önmagadtól. Mert erőszakos tehetetlen tömegével, holmi gigászi és kozmikus erővel magába ránt, hogy elnyelje mélyebb öntudatod. Nagyon nehéz ilyenkor megőrizni az Önvaló éberségét. Hiszen, csakúgy mint ahogyan a felszínen dúló, tobzódó hullámok féktelen áradata könnyen elsodor bármilyen hajót, sodorja el az összemosódó kollektív akarat egyéni irányvételed. Mekkora bolondság azt hinni, hogy ilyenkor a tömeg 'egyé válik'. Mert az egyesülés nem az önátadás és az együt-lét szintjén történik, hanem a kényszerű önfeladás és öntudatvesztés szintjén. A sokaság minden hiedelemmel együtt nemhogy csökkenti az egyedül-lét érzését, de sokszorosan felnagyítja azt, amennyiben az egyén megmarad önmagánál, öntudatánál.

A bölcs tudja ezt. Ezért írja például Csokonai, hogy ,,Áldott Magánosság jövel". Mert a magány, az a szent óra, amelyben a lélek csendje feltárja a születés és halál kapuit, hogy az ember valódi Önmaga tükrébe nézhessen. A lassan szűnő létforgatag egyre halványuló partjaitól távolodva, pedig ott vár a tiszta fény kisimuló boldog óceánja, ahol büszke és aranyló vitorlák fogják be a lágyan simogató mézédes szelet. Dehogy van itt egyedül-lét! Boldog egymásra-találás! A bölcs boldogok szigete, és a lét fenséges Egysége. A valódi együtt-lét élménye, amely túl van téren és időn, kinten és benten, örömön és bánaton, rajtam és rajtad. Egyedüli és Egyetlen. Állandó és Örök. Magányos óráimon gyakran találkozom vele. Ha tetszik, hívd bátran Istennek. Tudom, nem fog megsértődni rajta...



,,Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
/.../

Te a királyok udvarát kerűlöd,
Kerűlöd a kastélyokat;
S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd
Ott a fogyasztó gondokat.
A félelem s bú a vad únalommal -
Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
A nagy világ jótétedet
Nem tudja s útál tégedet.
/.../

Mentsvára a magán szomorkodónak
Csak a te szent erődbe van,
Hol bíztatásit titkos égi szónak
Hallhatja a boldogtalan.
Te azt, ki megvetette a világot,
Vagy akinek már ez nyakára hágott,
Kiséred és ápolgatod;
Magát magával bíztatod.

Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
Naggyá az olyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.,,

[Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz]
 
 
0 komment , kategória:  A magány  
A magány is - mint minden más - csak addig csábító,...
  2024-01-03 09:28:52, szerda
 
 




A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. S ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar."

/Fekete István/







Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

Osho








A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb.

Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.

/Hamvas Béla/






Sohase félj, ha valahol egyedül maradtál, sőt inkább szoktasd magad az egyedül való elmélkedéshez, amely minden bölcsesség talpköve! Egyedül lenni nagyon emberi, mert ne feledd: egyedül születtünk, s mikor meghalunk, egyedül halunk meg, nem jöhet velünk senki...

Dáné Tibor







A szabadság magányos dolog.

Frank Herbert








 
 
0 komment , kategória:  A magány  
Áldott magányban
  2024-01-03 09:21:14, szerda
 
 




Csak a balga gondol bánattal a magányra. Az esztelen, aki azt hiszi, hogy a sokaság és a tömeg jelenléte oldja az egyedül-létet. Pedig a tömeg távolít el leginkább Önmagadtól. Mert erőszakos tehetetlen tömegével, holmi gigászi és kozmikus erővel magába ránt, hogy elnyelje mélyebb öntudatod. Nagyon nehéz ilyenkor megőrizni az Önvaló éberségét. Hiszen, csakúgy mint ahogyan a felszínen dúló, tobzódó hullámok féktelen áradata könnyen elsodor bármilyen hajót, sodorja el az összemosódó kollektív akarat egyéni irányvételed. Mekkora bolondság azt hinni, hogy ilyenkor a tömeg egyé válik. Mert az egyesülés nem az önátadás és az együt-lét szintjén történik, hanem a kényszerű önfeladás és öntudatvesztés szintjén. A sokaság minden hiedelemmel együtt nemhogy csökkenti az egyedül-lét érzését, de sokszorosan felnagyítja azt, amennyiben az egyén megmarad önmagánál, öntudatánál.

Tarr Bence László

 
 
0 komment , kategória:  A magány  
Az egyedüllét jó oldala
  2024-01-03 09:09:09, szerda
 
  Az egyedüllét jó oldala


1. Feltöltődhetsz.

A zsúfolt mindennapok során hajlamosak vagyunk elfelejtkezni magunkról, és a legtöbb energiát a körülöttünk lévő emberekbe fektetjük. Igyekszünk boldoggá tenni a szeretteinket, időt szakítani a barátainkra, megfelelni a munkatársainknak. A folyamatos figyelem és tenni akarás nem csak testileg, hanem mentálisan is nagyon megterhelő - ha viszont egyedül vagyunk, van néhány percünk magunkra is.
Feltölthetjük a már lemerülőfélben lévő elemeinket, elmélyedhetünk lelkünk "bugyraiban", és felfedezhetjük, mit is kellene változtatni, fejleszteni. Ha éppen nincs senki az életedben, használd ki az ajándékba kapott napokat, heteket, hónapokat, és tarts szünetet!

2. Többet gondolkodhatsz, mérlegelhetsz.

Az életünk olyan szédületes sebességgel robog nap mint nap, hogy nagyon ritkán van időnk leülni, és elmerengeni valamin. Csak tologatjuk ide-oda a fontos problémák, események átrágását, miközben tisztában vagyunk vele, hogy sürgősen meg kellene állnunk. Az egyedüllét remek alkalmat kínál arra, hogy átgondold a jövődet, a jelenedet, és kitaláld, mit hogyan lenne célszerű megoldani.

3. Jobban megismerheted a saját érzéseidet.

Ha sok emberrel vagy körülvéve, akkor automatikusan az ő érzéseikre figyelsz, magadat pedig háttérbe szorítod. Pedig a saját boldogságod, kiegyensúlyozottságod érdekében hihetetlenül fontos, hogy tudd, mi okoz örömet neked, mitől leszel szomorú és mi inspirál a nehéz helyzetekben.
Használd magányos napjaidat arra, hogy elgondolkozol ezeken, és megpróbálod jobban megismerni önmagad - így a jövőben sokkal jobban fogod tudni irányítani és kezelni az érzéseidet.

4. Annak a tevékenységnek hódolhatsz, amit valóban élvezel.

Egy csapat tagjaként, vagy egy párkapcsolatban sokszor kénytelenek vagyunk lemondani a saját vágyainkról, és a másik óhaját szem előtt tartani. Félreértés ne essék, ez nem rossz dolog, hiszen minden jól működő együttlét áldásos lemondásokkal jár. Ha viszont egyedül vagy, nem kell senkihez sem alkalmazkodnod: azt és akkor csinálsz, amikor csak akarsz! Te döntesz, te szabod meg a feltételeket, és te élvezed a magánnyal járó szabadságot.

5. Produktívabb lehetsz.

Minél több ember van körülötted, annál kevésbé vagy aktív, és annál kevésbé tudsz odafigyelni arra, amit csinálsz. Természetesen ez nincs kőbe vésve, de az esetek többségében így van: jobban teljesítünk, ha nem zavar minket senki. Amikor egyedül vagy, egyetlen dologra kell koncentrálnod, ez pedig jelentősen megdobhatja a produktivitásod. Ha úgy alakul az életed, hogy társ nélkül maradsz, fejezd be a félbehagyott dolgaidat, vagy vágj bele valami újba, és adj bele apait-anyait!

6. Szabaddá válsz.

Az egyedüllét szabadságot, függetlenséget ad neked, és egyúttal felelősséget, megfontoltságot is, hiszen nincs senki más, akire támaszkodhatsz, csak saját magad. Ha megtanulod kezelni a magányt, akkor soha többé nem fogsz idegeskedni azon, hogy mikor találsz újra párt magadnak. Egyszerűen elfogadod, hogy most egy önálló életre kell berendezkedned, és ennek megfelelően cselekszel, gondolkozol, érzel. Hidd el, élvezni fogod.

7. Nem kell bocsánatot kérned.

Ha megtanulod szeretni a magányt, előbb-utóbb rájössz, hogy nem kell a sarokba húzódnod, és könnyes szemmel elnézést kérned azért, amit tettél, vagy mondtál. Senki előtt sem ismeretlen az a helyzet, amikor egy-egy átgondolatlan véleménnyel, közbeszólással (ami lehet, hogy jogos!) megbántunk másokat - az eredmény pedig az, hogy mi esedezünk bocsánatért. Egyedülállóként azonban nem kell kétszer meggondolnod, mi hagyja el a szádat, és fölösleges félned attól, hogy magadra haragítasz valakit.

8. Nem fogsz mindig megerősítésre várni.

Megszámolni sem tudjuk azokat a szituációkat az életünkben, amikor egy-egy döntés kapcsán megerősítésre van szükségünk. Tanácsot kérünk, merre menjünk tovább, mi a jó nekünk. És bár nem haszontalan mások véleményét kikérni, az egyedüllét megtanít arra, hogy elsősorban magadban kell bíznod. Bármiről is van szó, a megérzéseid és saját elgondolásaid mindig sokat segíthetnek majd.

Pozitív Nap

Barnai Roberto - Vigyázat ÉLETveszély | Tudatosság Völgye 2013 : Link




 
 
0 komment , kategória:  A magány  
A magány
  2024-01-03 09:00:29, szerda
 
  A magányában tud az ember , minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel."

(Pilinszky János)






A spirituális magányt én választottam magamnak a reinkarnálódásomkor. ...
Csak a magányban a meditációban találhatjuk meg istenünket.
Csendes, magányos titok az Isten.







- Keresd a magányt ! Amikor valakivel együtt vagy, nem vagy egyedül. Amikor "Istennel vagy", akkor sem vagy egyedül. A teljes egyedüllét az egyetlen lehetőség arra, hogy valóban Istennel legyél. Akkor, remélhetőleg, Isten lesz, és te nem leszel.

Anthony de Mello







Nem az van egyedül ,kinek nincs senkije,hanem akinek üres a szíve, akinek nincs kapcsolata Istennel







Létezik termékeny magány is, amely alkalmat nyújt az írás, alkotás, elmélkedés elmélyült lehetőségeire. Ez lehet a lélek alkotóidőszaka, akár a csodák időszaka is.

A magányban hatalmas kincs és lehetőség rejlik, melynek értékét fel kell tudnunk ismerni!
Ezért ne féljünk találkozni magányunkkal, mert itt találkozunk saját lelkünk mélységeivel.

Ahhoz, hogy eddig eljussunk, időt kell szánni a belső csendre, a lélek műhelyére, mert a csend életünk egyik legfontosabb ,,tankolóállomása".

Balázs Zsuzsa - Kékesi Enikő:
Életteli magány



 
 
0 komment , kategória:  A magány  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 79 db bejegyzés
e év: 530 db bejegyzés
Összes: 13020 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1854
  • e Hét: 18429
  • e Hónap: 35812
  • e Év: 153058
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.